Amíg valamilyen „negatívnak” megélt reakciót vált ki belőlem egy ember, egy élmény, egy élethelyzet, egy esemény, addig az ego valamilyen mértékben bekapcsol és behúz a szenvedés energiájába. Ítélkezik, címkéz, hitrendszerek és önvédelmi mechanizmusok alapján működik, ezáltal nem tudok objektív lenni.
A kapcsolódásim, a körülöttem lévő emberek, megélt helyzetek, szituációk (de akár egy zene, vagy film is) benyom nálam egy „gombot”, az energia felszínre jön, amivel ott akkor azonosulok, tehát arra a rezgésszintre kerülök. Itt válaszhatom azt, hogy kiengedem, elengedem Magamból, vagy ebbe maradok és erősítem. Ha tudatosítom, hogy mi az az energia, ami megjelent és eltudom engedni, mintha az ego egy rétegéből engedném ki, azzal lazítom az ego „falát”.
Tehát ha bevonom a tudatom és agyalás, vagy ítélkezés helyett megfigyelésre használom, akkor ezeket a programokat gyorsabban kioldhatom, kiszedhetem a rendszeremből.
Ezzel együtt fontos, hogy lássam, hogy a Világ és az élet nem az „ellenségem”, a szereplők, a kapcsolódásaim, a megéléseim mind tükrök és lehetőségek a fejlődésre, a lényem kiteljesedésére.
Éppen ezért a tudatosság és ennek a mértéke az egész életünket meghatározza.
Mindaddig, amig az ego általi szenvedésprogramok irányítják az életem, addig nem látom tisztán a Valóságot, hiszen az ego általi „hamis” programokon keresztül alkotom. A kapcsolódásaim, a munkám, az Önmagamról alkotott képem, vagy a Világban elfoglalt szerepem, mind a hitrendszereimen keresztül épül fel (és tükröződik vissza). Ahogy a csatornát tisztítom és az ego rétegeit lazítom kívülről-befelé haladva, úgy az ego egyre mélyebb rétegeihez férek hozzá.
A vetített valóságomat könnyen tükörként tudom használni, ha elkezdem megfigyelni, hogy mindazt, amit az emberekből, a kapcsolódásokból, a Világból látok és érzek az mit vált ki belőlem? Milyen energia az, amit 1 – 1 megéléssel áramoltatok? És mi az, ami bekapcsol nálam? A tudatomat megfigyelésre használom, felesleges agyalás helyett.
Mi az, amit én áramoltatok Magamból, amire Ők reagálnak? Pl.: ha van egy olyan program bennem, ami elhiteti velem azt, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég értékes, akkor azt fogom megélni, hogy nem értékelik a munkám, nem értékelik az időm, vagy a figyelmem az emberek, ami miatt persze bosszankodok, pedig Ők csak a bennem lévő energiára tudnak kapcsolódni. Ha 1-1 helyzetben vagy kapcsolódásban azt élem meg, hogy nem vagyok értékes (tehát kivált belőlem egy olyan érzést, vagy energiát a másik ember, vagy a szituáció), akkor nem Őt hibáztatom, amiért nem látja az értékeim, hanem megfigyelem Magamban, hogy hol van Bennem még olyan program, ami azt hiteti el Velem, hogy igaz, az, hogy nem vagyok elég értékes, mi az, ami Bennem még egyfajta áldozati szerepet „üzen” rólam a külvilágnak, mi az az energia, amit Magamból áramoltatok, amire Ő így reagál? Vagy mi az a félelem, ami bennem van és bekapcsolt? És ezzel dolgozom, hogy ezt elengedjem. Hiszen csak addig tud benyomódni Nálam egy „gomb”, amig van, ami benyomódjon…
Ha minden sejtemen és a teljes lényemen keresztül azt sugárzom, hogy csoda vagyok és számítok, hogy fontos a munkám és a figyelmem, hogy fontos az, amit adok és tudom élni az ÖnMAGam szeretetét és Lényét, akkor olyan kapcsolódások és szituációk jelennek meg az életemben, Akik ehhez tudnak kapcsolódni, vagy ha nem, akkor egyszerűen nem fog kiváltani belőlem semmit az Ő reakciójuk, hiszen nem tud benyomni semmilyen „gombot”, mert nincs kapcsolódási pontja annak, ha „értéktelennek” lát a Másik ember. Mivel már nincs ezzel dolgom pontosan látom azt, hogy ez az Ő megélése, de kapcsolódni már nem tudok hozzá.
Önreflexióval dolgozhatunk a saját fejlődésünkön, megfigyelhetjük a bennünk lévő folyamatokat, motivációinkat, vágyainkat és ezeknek az összefüggéseit.
Minden jog fenntartva. | 2023 | Nézőpontból.hu
