Amig még drámákban élek és benne vagyok a körben, valamilyen mértékben beállok a megmentő – tettes – áldozati szerepekbe, addig ez az energia „rángat” Magával, nem tudok objektív lenni, hiszen bent vagyok a körben.
Világom tükrén keresztül figyelem meg, hogy mi az a „minőség”, ami még dolgozik bennem, hogy mikor „játszom” még a szerepek valamelyikét.
Amikor az életemben megjelenik egy helyzet, egy story, egy élmény, vagy kapcsolódom Valakihez, ami kivált belőlem egy hevesebb érzést, felidegesít, zavar, bánt, vagy fájdalmat érzek, akkor ott még van valamilyen energia, vagy hitrendszer, program, amihez kapcsolódik bennem az energia és a viselkedésével (vagy egy helyzettel) benyomódik nálam egy “aktiváló gomb”, amire lehetőségként tekintek, hiszen ilyenkor feljön bennem az az energia, amivel még dolgom van. Visszatükröződik valami, amit én is csinálok, ami belőlem is áramlik (csak nem biztos, hogy észreveszem).
Megfigyelem, hogy mi az, amit bekapcsolt és megnézem hol van ez még bennem, tudatosítom, megfordítom a nézőpontot, elengedem az energiát. Ha ott van bennem, akkor én is ezt csinálom, tehát önvizsgálatot tartok, hogy én mikor viselkedek így, majd minden ilyen szituációt is tudatosítok.
Pl.: Elvárás és elégedetlenség téma (ha elvárásban, vagy elégedettlenségben vagyok, akkor még áldozati szerepet játszom)
Ha azt látom a Másik viselkedésén, hogy elvárásban van felém (vagy akárki felé) és engem ez zavar, akkor még én is elvárásban vagyok Önmagam és a külvilág felé is (amit valószínűleg nem veszek észre). Azonosítom, tudatosítom, majd elengedem az energiát első körben ott a helyzetben, vagy ha utólag tudatosul, akkor később (elég elképzelni és elmondani, hogy mindenhol, ahol elvárásban vagyok Önmagam, vagy Mások felé, ezzel nem tisztelve a szabad akaratot, a Másik felet, vagy Önmagamat, minden ilyen programot elengedek), majd később egy nyugodt állapotban én meditációban is megcsinálom (ez elég hatékony, de a következő időszakban az elvárás általában intenzívebben fog megjelenni a hétköznapjaimban, mert az energia felerősödik, „kipörög” a rendszeremből).
Majd nyitott kérdéseket teszek fel, hogy hol, mikor vagyok elvárásban Mások és Önmagam (vagy akár az Élet) irányába és elkezdem figyelni a kapcsolódásaimat, megvizsgálni (akár utólag is) 1-1 szituációt, hogy van-e bennem elvárás. Ahogy ezt gyakorlom figyelem és tudatosítom a helyzeteket, amikor megjelenik ez az energia, mindennel, ami történik “kimegy” egy nagy adag belőle (akár úgy, hogy én indítom, akár a másik ez mindegy is a lényeg, hogy megjelent).
Észre fogom venni, hogy egyre kevesebb helyzetben jelenik meg az elvárás, egyre kevesebb kapcsolódásom lesz, ahol elvárásban van felém a Másik fél, vagy amikor mégis, akkor már nem fog ez zavarni, hiszen nem lesz gomb, amit betudna nyomni, nem lesz kapcsolódási pont, teljesen semleges tudok ezzel lenni, megengedem Neki, hogy legyen elvárásban, de ez már nem hat rám.
A családtagjaink és a Párunk legjobb “gombnyomogatók”, hiszen Velük a legerőteljesebb a kapcsolódás.

Ha már kilépnél a drámákból, de még nem látod, hogy mikor, milyen helyzetben állsz a szerepekben vagy nézőpontot váltanál, egyéni online/vagy személyes konzultáció keretein belül tudlak támogatni objektív nézőpontból.